Elhunyt Dr. Benedek Zoltán

Dr. Benedek Zoltán

Tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, Dr. Benedek Zoltán 2017. február 1-én, életének 89. évében elhunyt. Békésen, álmában távozott tőlünk. Végső búcsúztatására a Farkasréti temető ravatalozójában 2017. február 23.-án 9:45 órakor kerül sor. A megemlékezést a Budapest Józsefvárosi Református Egyházközség templomában (Budapest, VIII. ker. Salétrom utca 5), 2017.február 26-án, 10:30-kor a vasárnapi Istentiszteleten tartjuk.

A Zenekar megrendülten gyászolja Dr. Benedek Zoltán nyugalmazott egyetemi tanárt, a Műegyetemi Zenekar tiszteletbeli tanárelnökét, a Műegyetemi Szimfonikus Zenekarért Alapítvány egyik alapítóját, és az alábbi írásokkal emlékezik Rá. Nyugodjék békében!

Az első hegedű első pultjától a brácsa utolsó pultjáig

(Részletek Dr. Benedek Zoltán gépészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár, a Műegyetemi Zenekar tanárelnöke írásából)

„Életem során a legtöbb időt két dologgal töltöttem el: zenével és egyes áramlási jelenségek okainak a fürkészésével. Az utóbbi témában hat éves koromban jutottam első alkalommal eredményre. Az udvarunkon volt öt nagy eperfa, Többszöri megfigyelés után megállapítottam, akkor van szél, ha a fák lombja mozog. Ha csak a levelek mozognak, enyhe szellő fúj, ha a nagyobb ágak hajladoznak akkor erős szél van. Hiába dicsekedtem korszakalkotó felfedezésemmel az öt évvel idősebb bátyámnak, nem hitt nekem. Az ellenkezőjéről akart meggyőzni, hogy nem a fák csinálják a szelet, hanem a szél mozgatja azokat. De én kitartottam az elméletem mellett, s így amikor egy alapos szélvihar lesodort a tetőről néhány cserepet, azt javasoltam az édesapámnak, hogy vágjuk ki az udvaron lévő fákat, mert akkor nem lesz olyan szél, ami megmozgathatja a cserepeket.

Nagybátyám, aki hegedült, néha kezembe adta a hegedűjét, s játékosan oktatgatott is. Második elemista koromban, hét évesen kezdtem el zeneiskolába járni.

Fazekas Alajos nevű hegedűtanárom egyik vesszőparipája az volt, hogy a bal kéz körmeit nagyon rövidre levágassa. Többször előfordult, hogy valami ok miatt korábban érkeztem a zeneórára, s néha két tanítványát is végig kellett várnom. Ilyenkor megnyugodtam, mert nem csak nekem írta be többször is az ellenőrző könyvembe, hogy nem volt rendesen levágva a körmöm.

Az első félévi nyilvános zeneiskolai hangversenyen Országh: „A kis libapásztor” című művét játszottam, egy idősebb növendék zongorakíséretével. Másnap a hódmezővásárhelyi Reggeli Újságban Bibó István számolt be a zeneiskolai hangversenyről. (Néhány évig kezdőként e lapnál újságíróskodott.) Rólam többek között azt írta hogy „megmutatta oroszlánkörmeit”. Bátyám az újság elolvasása után megjegyezte: Biztosan megint nem volt rendesen levágva a körmöd, s meglátta az újságíró.

A zeneiskolai évzáró hangversenyek során hét éves koromban játszottam először zenekarban. Hatodik gimnazista koromban (tizenhat évesen) Zomborban alakult a hegedűtanárom vezetésével egy kis együttes, mely néhány kisebb helységben (Apatinban, Hódságon) kultúresteken lépett fel, Brahms Magyar táncaiból játszottunk. Egy alkalommal az egyik zombori templomban egy mise előadásához kevés volt a brácsás, ezért a zenetanárom rövid használati utasítás után beültetett brácsásnak. Akkor játszottam először a zenekar brácsa szólamában.

A háború után csak harmadéves egyetemista koromban kezdtem újra hegedülni. Az egyik kollégiumi évfolyamtársammal játszottunk hegedű-zongora szonátákat. 1949 tavaszán az évfolyamunk teadélutánt szervezett az Aud. Max. teremben. Itt Szirtes Tamás évfolyamtársammal Beethoven Tavaszi szonátáját játszottuk. A terem ajtaján többször benyitottak kíváncsiskodók. Mint utóbb kiderült, közöttük volt Szabó Géza is, a Műegyetemi Zenekar akkori karmestere. 1949. szeptember 23 -i keltezéssel egy kedves levelet kaptam tőle, amiben arra kér, lépjek be a zenekarba koncertmesterként
(a levél a zenekari archívumban található).
Így kezdődött a zenekari tagságom...”

Dr. Benedek Zoltán a hajómérnök egyetemi tanár

Hatvannyolc éve lett tagja és huszonnyolc éve hivatalosan is tanárelnöke az idén 121 éves Műegyetemi Zenekarnak Dr. Benedek Zoltán egyetemi tanár, aki gépészmérnöki oklevelét 1950-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Még ugyanabban az évben mint tanársegéd kezdte meg szakmai munkáját a dr. Pattantyús-Ábrahám Géza professzor által vezetett Vízgépek Tanszéken. 1953-tól adjunktusként, 1966-tól tudományos munkatársként dolgozik ugyanitt. Oktatási és a kutatási tevékenysége mellett másodfoglalkozásként 1955-1965 között a Magyar Hajó- és Darugyár tervezője, majd három évig a Vízgazdálkodási Kutatóintézet tudományos munkatársa. 1971-től a Budapesti Műszaki Egyetem Repülőgépek (ma Vasúti gépek, Repülőgépek és Hajók) Tanszékén adjunktus, majd 1974-től docensként folytatja ugyanitt az oktatói és kutatói munkát. 1986 és 1991 között az egyetem Járműgépészeti Intézetének igazgatóhelyettese, majd 1994-ig igazgatója.

1995 év végén egyetemi tanárként vonult nyugdíjba, de mint óraadó tanár a Repülőgépek és Hajók Tanszéken még 2003-ig dolgozott.
Főbb kutatási témái elsősorban a hajógépészethez kapcsolódtak. Tudományos kutatómunkát ösztöndíjasként külföldön is végzett a Norvég Műszaki Egyetem (1965-1966), majd a Glasgow-i Egyetem hajókísérleti intézetében (1969).

Több egyetemi tankönyv, mérnöktovábbképző jegyzet és a társszerzőkkel létrehozott „Hajók kézikönyv”, továbbá számos
- magyar és külföldi szaklapban megjelent - tanulmány megírása fűződik nevéhez.

Dr. Benedek Zoltán, a Műegyetemi Zenekar tanárelnöke

Benedek Zoltán professzor oktatói és kutatói munkásságára nagy hatást gyakorolt az a tény, hogy szakmai tevékenységét a Pattantyús-Ábrahám Géza által vezetett tanszéken kezdhette. Pattantyús-Ábrahám Géza mint professzor, mint tudós és mint humanista ember is mérnökgenerációk nevelője, a „Pattantyús-iskola” megteremtője volt. Professzorként a nevelést tartotta fő feladatának. Széles műveltségű, a zenét nemcsak szerető, de aktívan művelő ember volt. (Állandó kamarapartnere, dr. Heller Farkas utódaként - 1937-től 1956-ban bekövetkezett haláláig - a Műegyetemi Zenekar tanárelnöke volt.) Munkatársait, hallgatóit mindig mindenben segítette. A „Pattantyús-iskola” folytatói közül egynek, Benedek Zoltánnak különleges küldetés jutott. Pattantyús-Ábrahám Géza, mint a Műegyetemi Zenekar tanárelnöke valószínűleg benne, az ifjú egyetemi oktatóban érezhette meg későbbi, méltó utódját, így őrá bízta az általa és a tanárelnökelődök által gyűjtött és óvott, a zenekar életét dokumentáló iratokat és a zenekar bélyegzőjét. Ezzel jelképesen Benedek Zoltán - a zenekar egyetemi adjunktus-hegedűse és akkori ifjúsági elnöke - kezébe tette le a Műegyetemi Zenekar további sorsát. Elképzelése - a tanárelnöki tisztség megszüntetése miatt - csak évtizedek múlva, 1989-ben válhatott valósággá...

Benedek Zoltán professzor és a Műegyetemi Zenekar

Benedek Zoltán 1949-ben még egyetemi hallgatóként lett tagja a Műegyetemi Zenekarnak, először hegedűse lett, majd 1957-től brácsása. Volt koncertmester (1950-1953), ifjúsági elnök (1951-1956) és hivatalosan is tanárelnök (1989-2010).

Az 1965/66 tanévben - külföldi tanulmányútján - a Norvég Műszaki Egyetemi Zenekarnak és Trondheim város Collegium Musicum zenekarának is tagja volt.

1989-ben rektori javaslatra, híven a zenekar hagyományaihoz, személyében lett újra tanárelnöke az együttesnek. Így megvalósulhatott a nagy tanárelnökelődök által képviselt eszmeiség tör etlen továbbadása, hiszen a zenekarban folyamatosan jelen lévő Benedek Zoltán professzor személye és tevékenysége biztosította ezt.

1999-ben a Műegyetemi Zenekar jövőjére gondolva egyik alapítója lett az azóta is sikeresen működő Műegyetemi Szimfonikus Zenekarért Alapítványnak.

Helyettese, majd 2010-től utóda, Dr. Locsmándi Gábor, az Urbanisztikai Tanszék egyetemi docense, aki már a 2010 előtti években is egyre növekvő mértékben vállalta magára a tanárelnöki teendőket, melyek előterébe - az ezredforduló után kialakult gazdasági és erkölcsi válság sajnálatos következményeként - a zenekar fennmaradásáért folytatott küzdelem került.

Benedek Zoltán professzor 2010-től haláláig a Műegyetemi Zenekar tiszteletbeli tanárelnökeként, részleges visszavonultságában sem szakította meg a zenekarért folytatott, elkötelezett munkálkodását.

Az utolsó műegyetemi ajándék számára a 120 éves Műegyetemi Zenekar történetét bemutató, a Könyvtár aulájában látható kiállítás lett, melynek alapját az általa létrehozott archívum képezte.

Meghitt kamarazenélés a zenekar tagjaival
(a zongoránál Patyi bácsi, középen Benedek Zoltán)

Patyi bácsi és Zoli bácsi: anekdota az ötvenes évek elejéről

Meghitt kamarazenélés a zenekar tagjaival (a zongoránál Patyi bácsi, középen Benedek Zoltán)

Pattantyús professzor, mindenki Patyi bácsija, a Zenekar tanárelnöke, igen jól zongorázott. Munkája közben, ha erre lehetősége nyílt, pihenésképpen gyakran muzsikált. Egy nap (saját időszámítása szerint kora délután, úgy 19 óra tájban) szobájában dolgozott. Szokás szerint a Tanszék egymásba nyíló szobáinak ajtajai végig tárva voltak. Munkájába belefáradva egy kis szünetet engedélyezett magának. Figyelme visszatért környezetébe, s meghallotta, hogy a Tanszéken még más is motoszkál. Végigsétált hát a szobákon, és az utolsóban rábukkant az akkor még ifjú adjunktusra, Benedek Zolira, aki (akkoriban) hegedűs volt a zenekarban.
Patyi-bá örömmel rákiált:
– Zebi! Gyeche! Menjünk át a zenetechembe. Eljátszunk egy Beethoven szonátát.
Zoli zavartan válaszol:
– Elnézést kérek Professzor Úr, de holnapra két jelentést kell összeállítanom a Tanulmányi Osztály részére. Csupa kimutatás mind a kettő, s még sok munkám van velük. Ha elmennék, nem tudnám befejezni. 
Patyi-bá érdeklődéssel közelebb lép az asztalhoz, és nézegetni kezdi a szépen formálódzó papírhegyet.
– Te, Zebi, ez valóban nagy munkának látszik. Jócskán kell még dolgoznod vele.
Zebi megkönnyebbülten sóhajt. Patyi-bá folytatja:
– De kéchlek, ha késő estig benn machadsz, akkoch is legfeljebb csak az eggyiket tudod befejezni.
Zebinek kimondhatatlanul jól esik ez a teljes megértés. Hálásan mosolyog.
Patyi-bá: – Nézd kéchlek. Ha az eggyik jelentéssel elmachadsz, akkoch is alaposan le fognak tólni. Olyan mindeggy, hogy eggy, vagy két jelentéséch tólnak le: Gyeche muzsikálni!
Mentek.

(Lejegyezte: Benedek Zoltán)

 

 

 

Megemlékezés az Egyetem honlapján: http://www.bme.hu/hirek/20170207/Elhunyt_Benedek_Zoltan_professzor_a_Muegyetemi_Zenekar_tiszteletbeli_tanarelnoke