A Műegyetemi Szimfonikus Zenekar 130 éves jubileumi hangversenye

Műsor:

Gustav Mahler: II., c-moll (Feltámadás) szimfónia

Szólisták: Kristóf Réka (szoprán), Mester Viktória (mezzoszoprán)
Műegyetemi Kórus (karvezető: Vida Györgyi)
Központi Református Kórus (karvezető: Berkesi Boglárka és Erdélyi Dániel)
Koncertmester: Orova-Pechan Laura
Vezényel: Erdélyi Dániel

A koncertet követően kérjük, írja meg tapasztalatait a https://zenekar.bme.hu/visszajelzes címen keresztül. Az Ön véleménye fontos számunkra, hogy a jövőben még jobb előadásokat rendezhessünk.

Gustav Mahler (1860–1911)

Gustav Mahler a csehországi Kalištében született, egy német anyanyelvű zsidó kereskedőcsalád gyermekeként. Felesége, Alma Mahler visszaemlékezése szerint így foglalta össze otthontalanság-érzését: „Háromszorosan hazátlan vagyok: csehországiként az osztrákok között, osztrákként a németek között, zsidóként az egész világon.” A bécsi konzervatórium elvégzése után kisebb színházak karmestereként kezdte pályáját, és hamarosan kora egyik legkeresettebb, egyben legszigorúbb dirigense lett.

Pályájának fontos állomása Budapest: 1888 és 1891 között a Magyar Királyi Operaház igazgatója volt, és alig huszonnyolc évesen új lendületet adott a fiatal intézménynek. Később a Bécsi Udvari Operaház legendás vezetőjeként, majd New Yorkban, a Metropolitan Opera és a New York-i Filharmonikusok élén dolgozott. Zeneszerzésre szinte csak a nyári szünidőkben jutott ideje. Mégis kilenc befejezett szimfóniája és dalciklusai a késő romantika legszemélyesebb, legnagyobb ívű alkotásai közé tartoznak. Ahogy mondta: „A szimfóniának olyannak kell lennie, mint a világnak: mindent magába kell foglalnia.”

II., c-moll (Feltámadás) szimfónia

A szimfónia története hat évet ölel fel. Az első tételt, amelyet eredetileg önálló szimfonikus költeménynek szánt Totenfeier (Halotti ünnep) címmel, Mahler 1888-ban, közvetlenül budapesti kinevezése előtt fejezte be – ez a tétel az első szimfónia hősének temetését idézi fel. A folytatás azonban sokáig váratott magára: a zeneszerző nem találta a választ arra a kérdésre, amelyet maga tett fel: „Miért éltél? Miért szenvedtél? Csak egy nagy, rettenetes tréfa volna mindez?”

A megoldást végül egy temetés hozta el. 1894-ben, Hans von Bülow, a nagy karmester hamburgi gyászszertartásán a kórus Friedrich Gottlieb Klopstock Feltámadás című énekét énekelte. Mahler így emlékezett: „Mint villám csapott belém, és minden világosan, érthetően állt a lelkem előtt.” Klopstock versének első két versszakát saját soraival egészítette ki, és még abban az évben befejezte a művet. A teljes szimfónia 1895. december 13-án hangzott el először Berlinben, a szerző vezényletével.

Az öt tétel egy egész élet útját járja be. A monumentális, drámai nyitótétel után a második tétel, egy kecses, régies Ländler, mintha egy rég elmúlt, boldog pillanat emléke volna. A harmadik tétel egy saját daláról (Páduai Szent Antal prédikációja a halaknak) mintázott, ironikus scherzo: a halak meghallgatják a szent prédikációját, majd úgy úsznak tovább, mintha mi sem történt volna – a világ közönyének képe. A negyedik tételben, az Ősfény (Urlicht) című dalban, megszólal az emberi hang: a mezzoszoprán egyszerű, gyermeki hittel vágyik vissza Istenhez.

Az Ősfény csendes áhítatából a finálé egyszerre az utolsó ítélet víziójába vezet: kitárulnak a sírok, a távolból kürtök és trombiták harsannak, a „nagy hívó szó” után pedig egy madár magányos éneke hallatszik. Ekkor, szinte észrevétlenül, a lehető leghalkabban szólal meg a kórus: „Feltámadsz, igen, feltámadsz…” A zene innen lépésről lépésre, a szólisták, a kórus, a zenekar és az orgona egyesült erejével emelkedik a hatalmas, fénylő zárásig. Mahler nem ítéletet, hanem kegyelmet ígér: „Nincs bűnös és nincs igaz, nincs nagy és nincs kicsiny – nincs büntetés és nincs jutalom. Mindenható szeretet ragyog át rajtunk.”

Az énekelt tételek szövege (németül és magyarul) megtekinthető itt.

Közreműködők

Kristóf Réka

Kristóf Réka Komáromban született. Énektanulmányait Münchenben, a Bajor Színházi Akadémia (August Everding) opera szakán végezte, ahol 2018-ban diplomázott. Jelenleg a müncheni Staatstheater am Gärtnerplatz magánénekese, emellett Santuzzaként vendégszerepel a Darmstadti Állami Színházban és koncerténekesként is hallható. Händel és Vivaldi műveiből készült lemeze a Coviello Classics kiadásában jelent meg, amit a Deutsche Schallplattenkritik díjára jelöltek.

Több versenygyőzelmet tudhat magáénak. A brémai Wagner Társaság, a Hasse Társaság és a Deutsche Bühnenverein ösztöndíjasa volt, és elnyerte a Gasteig Musikpreis különdíját. 2018-ban a düsseldorfi Anton Rubinstein Akademie énekversenyének első díját nyerte el, a legnagyobb megtiszteltetés számára azonban a szlovákiai magyar zenei díj, a Harmónia Díj 2022-es elnyerése volt.

Mester Viktória

Mester Viktória 1977-ben született Mezőtúron. Zenei tanulmányait a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte, majd 1998-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének szakán, később opera tanszakán tanult. Tanárai Andor Éva és Kovalik Balázs voltak. Pályája kezdetén a Magyar Rádió Énekkarában, majd a Nemzeti Énekkarban énekelt, ahol olyan karmesterekkel dolgozhatott együtt, mint Kocsis Zoltán és Sir Georg Solti.

Négy évadon át a Miskolci Nemzeti Színház állandó vendégművésze volt, ahol többek között Carmen címszerepét és a Hoffmann meséi Nicklausse-át alakította. A Magyar Állami Operaházban 2006 októberében debütált a Rigoletto Maddalenájaként. Azóta repertoárja Mozarttól a kortárs művekig terjed: főbb szerepei közé tartozik Carmen, Olga (Anyegin), Cherubino (Figaro házassága), Dorabella (Così fan tutte), Rosina (A sevillai borbély) és Octavian (A rózsalovag). Munkásságát Mándi Andor-díjjal és Magyar Ezüst Érdemkereszttel ismerték el.

Erdélyi Dániel

Erdélyi Dániel 1988-ban született Pécsett, zenész családban. A magyarországi fiatal karmestergeneráció kiemelkedő, Junior Prima díjas tagja. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatójaként végezte: 2007 és 2011 között orgonajátékot tanult, majd 2013-ban karmesteri diplomát szerzett. Korán megmutatkozó zenei elhivatottságát országos zongora- és orgonaversenyeken elért díjai jelzik, később karmesterként és karvezetőként is többszörös versenygyőztes, különdíjas lett.

2014 decemberében több mint húsz jelentkező közül választották a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar zenei művészeti vezetőjévé és karmesterévé.

2014 óta a Magyar Állami Operaház munkatársa karnagyként és karmesterként. A 2016-ban alakult Központi Református Kórus alapító karnagya. Okleveles kántorként is rendszeresen szolgál. 2023-ban a II. Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Verseny karmesterversenyének III. díjazottja lett, és több különdíjban is részesült. Rendszeres vendégkarmestere hazai és nemzetközi szimfonikus zenekaroknak.

Házas, három gyermek büszke édesapja.

Műegyetemi Kórus

A Műegyetemi Kórus gyökerei 1867-ig nyúlnak vissza, ekkor alakult meg elődje, a Műegyetemi Dalárda. A világháborúk okozta kényszerszünet után 1952-ben folytatta működését vegyeskari formában, és azóta folyamatosan jelen van az egyetem kulturális életében.

A kórus elsődleges célja az egyetemi kulturális hagyományok ápolása és az intézmény képviselete hazai és nemzetközi kulturális eseményeken. Tagjai túlnyomórészt műegyetemi kötődésűek, de más felsőoktatási intézményekből, illetve különböző szakmákból érkező énekesek is erősítik a közösséget. Karnagyuk 1977 óta Vida Györgyi.

Repertoárjuk sokszínű: az egyházi és világi kórusirodalom klasszikusaitól a spirituálékon és madrigálokon át a kortárs művekig terjed. Rendszeresen adnak elő oratorikus műveket a Műegyetemi Szimfonikus Zenekarral együtt. A kórus Budapest koncerthelyszínein és vidéki, illetve külföldi fellépéseken is rendszeresen szerepel, és több európai egyetem kórusával ápol hosszú távú szakmai kapcsolatot.

Központi Református Kórus

A Központi Református Kórus 2016-ban – többek között – Berkesi Sándor javaslatára alakult meg, melynek feladata kettős: egyfelől magas szakmai színvonalon szolgál a Református Egyház kiemelt eseményein, ezzel is ápolva és erősítve a református egyházzene hagyományait. A másik kiemelt feladat, hogy idehaza és országhatárainkon túl is gyülekezeti közösségeket felkeresve szolgáljon. A Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség közösségi terében rendszeresen próbáló kórust Berkesi Boglárka és Erdélyi Dániel karnagyok vezetik.

Műegyetemi Szimfonikus Zenekar

A Műegyetemi Szimfonikus Zenekar a világon az első olyan egyetemi szimfonikus zenekar, amely zenei fakultással nem rendelkező egyetemen alakult meg. Alapításának éve 1896, azóta folyamatosan működik, csupán az 1945-ös évben nem tartott hangversenyt (illetve 2020-ban a pandémia miatt csak kamarakoncert szervezésére volt lehetőség). A zenekar tagjainak többsége műegyetemi kötődésű, de mindig voltak és vannak közöttük más egyetemek hallgatói is. Sokan egyetemi tanulmányaik befejezése után is a zenekar tagjai maradnak, így végzett mérnökök, közöttük egyetemi oktatók is részt vesznek az együttes munkájában.

A zenekar elsősorban romantikus műveket játszik, de a repertoárban számos barokk, klasszikus és XX. századi mű is fellelhető. A Műegyetemi Szimfonikus Zenekar alapítása óta többször adott hangversenyt külföldön, többek között Szarajevóban, Wrocławban, Bécsben, a hollandiai Enschedében, a franciaországi Compiègne-ben és Belfort-ban, az olaszországi Bolognában, Marosvásárhelyen, Baróton és a lengyelországi Gliwicében.