Koncertmesterek

Pechan Rudolf (1948-2013) egy aktív amatőr kamarazenész, matematikafizika tanár harmadik fia. A családban mindenki zenélt, így magától értetődő volt, hogy a közeli Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába íratták be, ahol Dullien Kláránál kezdett hegedülni. A zenei alapokat Bors Irma tanárnőtől, majd később Csík Miklóstól sajátította el. A zenetanulásnak oly fontos szerepe volt életében, hogy hatodikos korában azért iratkozott át a Dózsa György úti iskolába, hogy onnan könnyebben bejuthasson az I. István Gimnáziumba annak zenekara miatt. Ez sikerült is. Ebben az időben hegedűtanára Szende Ottó volt. Három fivére hivatásos zenész lett, ő mégis a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára felvételizett azzal a szándékkal, hogy hangmérnökként marad zeneközelben.

Mérnöki munkáját a MAFILM Hangosztályánál kezdte, a jogutód MAFILM Audio Kft. egyik vezetője volt. Színházi hangtechnikai szakértő, ezek mellett számos hanglemez felvételét készítette társ-hangmérnökként a hazai és külföldi zenei élet legkiválóbb művészeivel (Perényi Miklós, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Liszt Ferenc Kamarazenekar, Fesztivál Zenekar, Capella Savaria, McGegan, Chelibidache, Maisenberg, stb). 1970-ben lett tagja a Műegyetemi Zenekarnak, majd 1973-tól ő a zenekar koncertmestere. Felesége, Dosztál Adrienne, a MÁV Szimfonikus Zenekar hegedűse (1971-1974-ig szintén a Műegyetemi Zenekar tagja volt). Négy gyermekük közül Gergő fiuk mérnök, Dávid csellóművész lett, Lívia lányuk hegedűtanári diplomát szerzett. A negyedik, Laura műegyetemi hallgatóként lett tagja a Műegyetemi Zenekar hegedű szólamának. Pechan Rudolf mint nyugdíjas (2011) szabadideje és energiája nagy részét szeretett zenekara további sorsának alakítására fordította. A tőle megszokott magas színvonalon végezte továbbra is a koncertmester és a művészeti vezető teendőit, de mint előrelátóan gondoskodó vezető kitartóan kereste-kutatta leendő utódját.

PECHAN Rudolf koncertmesteri működésének négy évtizede alatt sikeresen szervezte a nagy múltú zenekart és annak műsorait, számos hangversenyen szólistaként is bemutatkozott, és szükség esetén szívesen ellátta a másodkarmesteri teendőket. Vezetésével számos konzervatóriumi zenésznövendék szerzett kisegítőként egy életre szóló zenekari gyakorlatot. Zenei kapcsolatai révén gyakran kutatott fel pályakezdő, fiatal művészjelölteket, akik szólistaként közreműködtek a zenekar hangversenyein. Ezzel lehetőséget nyújtott a pályakezdőknek tehetségük nyilvánosság előtti bemutatására. Hangmérnökként elkészítette a zenekar első CD-jét, melyen Bach: János passiójának koncertfelvétele hallható. Felelős zenekari vezetőként lebonyolított két karmester-válogatót (1988, 2003). A zeneművészet elkötelezettjeként rátalált egy addig nem játszott Dohnányi műre, a Zrínyi-nyitányra (1896), melynek legelső CD felvételét (2001) a 2013-ban 117 éves Műegyetemi Zenekar jegyzi. Pechan Rudolf koncertmesteri pályafutásának negyven éve a nagy múltú, műkedvelő társulat arculatának egyik meghatározó egyéniségévé tette őt. Ha egy koncertmester több karmester működését átívelő időt tölt egy hagyományait erősen őrző együttesnél, akkor személyiségének zenekarra gyakorolt kedvező hatása fokozottan érvényesülhet. Pechan Rudolfról elmondható, hogy az elmúlt évtizedekben maradéktalanul és példamutatóan eleget tett a zenekar és a karmesterek elvárásainak, irányítása alatt számos műkedvelő zenész oszthatta meg az amatőr muzsikálás örömeit egymással és a Műegyetemi Zenekar közönségével. 2013. március 15-én „áldozatos művészi és szervező munkájáért, a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar hagyományainak megőrzéséért végzett négy évtizedes tevékenysége elismeréseként” megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.

Benedek Zoltán 1949-ben még egyetemi hallgatóként lett tagja a Műegyetemi Zenekarnak, először hegedűse lett, majd 1957-től brácsása. Volt koncertmester (1950-1953), ifjúsági elnök (1951-1956) és hivatalosan is tanárelnök (1989-2010). Az 1965/66 tanévben - külföldi tanulmányútján - a Norvég Műszaki Egyetemi Zenekarnak és Trondheim város Collegium Musicum zenekarának is tagja volt. 1989-ben rektori javaslatra, híven a zenekar hagyományaihoz, személyében lett újra tanárelnöke az együttesnek. Így megvalósulhatott a nagy tanárelnökelődök által képviselt eszmeiség tör etlen továbbadása, hiszen a zenekarban folyamatosan jelen lévő Benedek Zoltán professzor személye és tevékenysége biztosította ezt. 1999-ben a Műegyetemi Zenekar jövőjére gondolva egyik alapítója lett az azóta is sikeresen működő Műegyetemi Szimfonikus Zenekarért Alapítványnak. Helyettese, majd 2010-től utóda, Dr. Locsmándi Gábor, az Urbanisztikai Tanszék egyetemi docense, aki már a 2010 előtti években is egyre növekvő mértékben vállalta magára a tanárelnöki teendőket, melyek előterébe - az ezredforduló után kialakult gazdasági és erkölcsi válság sajnálatos következményeként - a zenekar fennmaradásáért folytatott küzdelem került. Benedek Zoltán professzor 2010-től haláláig a Műegyetemi Zenekar tiszteletbeli tanárelnökeként, részleges visszavonultságában sem szakította meg a zenekarért folytatott, elkötelezett munkálkodását. Az utolsó műegyetemi ajándék számára a 120 éves Műegyetemi Zenekar történetét bemutató, a Könyvtár aulájában látható kiállítás lett, melynek alapját az általa létrehozott archívum képezte. Dr. Benedek Zoltán 2017. február 1-én, életének 89. évében hunyt el.

Benedek Zoltán professzor oktatói és kutatói munkásságára nagy hatást gyakorolt az a tény, hogy szakmai tevékenységét a Pattantyús-Ábrahám Géza által vezetett tanszéken kezdhette. Pattantyús-Ábrahám Géza mint professzor, mint tudós és mint humanista ember is mérnökgenerációk nevelője, a „Pattantyús-iskola” megteremtője volt. Professzorként a nevelést tartotta fő feladatának. Széles műveltségű, a zenét nemcsak szerető, de aktívan művelő ember volt. (Állandó kamarapartnere, dr. Heller Farkas utódaként - 1937-től 1956-ban bekövetkezett haláláig - a Műegyetemi Zenekar tanárelnöke volt.) Munkatársait, hallgatóit mindig mindenben segítette. A „Pattantyús-iskola” folytatói közül egynek, Benedek Zoltánnak különleges küldetés jutott. Pattantyús-Ábrahám Géza, mint a Műegyetemi Zenekar tanárelnöke valószínűleg benne, az ifjú egyetemi oktatóban érezhette meg későbbi, méltó utódját, így őrá bízta az általa és a tanárelnökelődök által gyűjtött és óvott, a zenekar életét dokumentáló iratokat és a zenekar bélyegzőjét. Ezzel jelképesen Benedek Zoltán - a zenekar egyetemi adjunktus-hegedűse és akkori ifjúsági elnöke - kezébe tette le a Műegyetemi Zenekar további sorsát. Elképzelése - a tanárelnöki tisztség megszüntetése miatt - csak évtizedek múlva, 1989-ben válhatott valósággá...